Partiumi Szabadegyetem, 2018. július 23–27. – Harmadik alkalommal rendezte meg nyári szabadegyetemét Berettyóújfalun, Partiumban (Biharországban, Érmelléken) a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága a Partiumi Keresztény Egyetemmel közösen.
A szülőföld szálai
A 2018. évi fő téma A szülőföld szálai: kulturális (történeti, irodalmi) és nyelvi topográfia volt. A szabadegyetemen 40 regisztrált résztvevő vett részt: nagyváradi, egri és budapesti egyetemi hallgatók, előadók Budapestről, Nyíregyházáról, Érdről, Kolozsvárról, Nagyváradról, Debrecenből, Újkígyósról, Érmellékről.
A tábor szakmai vezetői: Balázs Géza és János Szabolcs
Szervezők: Blankó Miklós és Vesszős Balázs
A szabadegyetem résztvevőit személyesen köszöntötte Bónácz János, Berettyóújfalu alpolgármestere, Kolozsvári István kulturális menedzser, Török Péter, a Bihari Múzeum vezetője. A szabadegyetemről beszámolt a helyi televízió, valamint a Magyar Rádió is.
Gondolatok a programból
A földrajzi topográfia (helyrajz) fogalmának Balázs Géza szerint sokféle kiterjesztése létezik: a szabadegyetem „kulturális topográfián” a történelmi, művelődéstörténeti, irodalmi, nyelvi stb. jelenségek földrajzi megjelenítését érti. Ebbe a körbe tartozik a „szerelmes földrajz” kifejezés, amelyet Szabó Zoltán alkotott meg (1942), akinek műve kapcsán műfajjá vált. Ugyanakkor és ugyanazon szellemi hatás alatt született, mint Hamvas Béla „öt géniusza” (1940). Szabó Zoltán egyik szép gondolata, hogy az Alföld mint kulturális jelenség Petőfi Sándor Az alföld című verse kapcsán született meg.
Pomogáts Béla „A lélek térképe” címmel kiadott tanulmánygyűjteményében (2014) ugyanerre a jelenségre utal: „a politikai tér fölött, az anyanyelv a nemzeti kultúra világa más térben – mondhatnám a lélek ’térképén’ létezik, mint az állami hatalom”. Az irodalomtörténész a szabadegyetemen életéről és munkásságáról beszélt.
A. Molnár Ferenc professzor emeritusz (Debrecen) egy bihari anekdota nyomába eredt: „Bácsi, messze van még Kovácsi? – Menjen az úr szaporán, még ma oda is ér korán!”
Harangozó Imre (Újkígyós) az erdélyi és moldvai csángó folklórból mutatta ki az időtlenséget („akkor még a kű es lágy volt”), valamint a tér jelenségét: a „szentelő” (névadó) hősök mondája: megnevezni a dolgokat. Fontos üzenete volt, hogy az európai profán idő (kronosz) elfelejtette velünk a szent időt (kairosz).
Az irodalomtörténet „térbeli” fordulatát János Szabolcs (Nagyvárad) mutatta be, különös tekintettel az irodalmi topográfia újonnan kialakuló tudományágára – az előadás egyik érdekes epizódja A Pál utcai fiúk grundjának helyszínrajza volt. Lakatos Attila (Nagyvárad) a váradi irodalmi kanonok tevékenységét ismertette, mint kiderült munkásságuk kapcsán Váradon egyfajta „fiók-akadémia” jött létre. Az egykori pezsgő váradi közéleti-irodalmi életet jellemezte Juhász Gyula váradi tevékenysége is (Balogh Andrea, Nagyvárad). A kulturális topográfiával kapcsolatba hozható az agyi topográfia – mutatta be Bartha Krisztina (Nagyvárad).
Bárth János (Budapest) az elkészült és mindenki számára elérhető geolingvisztikai adattárakat mutatta be szemléletes példákkal, egyúttal egy fontos kijelentést tett a földrajzi nevekkel kapcsolatban: régen úgy gondolták, hogy nevet azért ad az ember, hogy tájékozódjon, ma már azt gondoljuk, hogy a névadás pusztán jó.
A gyakorlati bemutatók között szerepelt Málnási Ferenc (Kolozsvár) irodalmi helynév-játéka, Tuba Márta (Érd) iskolai kísérlete a turistakalauzok szövegtípusa kapcsán.
Blankó Miklós (Budapest) a magyar szentek tevékenységét időrendi és földrajzi szempontból csoportosította. Balázs Géza (Budapest, Nagyvárad) a nyelvi és szemiotikai táj kapcsolatát fejtette ki, s kitért a mediális, illetve „augmentált” (kiterjesztett) valóság jelenségére. Minya Károly (Nyíregyháza) bemutatta egy lehetséges nyelvi-nyelvészeti topográfia alapvonalait.
A szabadegyetem résztvevői szakmai kirándulást tettek az Érmelléken (Szilágyi Ferenc és Szilágyi-Varga Zsuzsa kalauzolásával) és Bárándon (itt meglátogatták Balassa Iván néprajztudós emlékszobáját, megkoszorúzták sírját). Az érmelléki kirándulást Villányi Zoltán (rendező-operatőr) és Hevesi Zoltán (forgatókönyvíró-szerkesztő, Székelyhíd) Egy eltűnt mocsár nyomában című filmje vezette be. Egyébként Hevesi Zoltán az érmelléki kirándulás minden fontos mozzanatát megörökítette (Érsemjén, Gálospetri, Ottomány, Szalacs). Elgondolkodtató, hogy egy ez a homogén vallású és nemzetiségű földrajzi terület egy évszázad alatt 7—8 vallás/etnikum szerint kombinált területté változott, magyarázta Szilágyi Ferenc.
