A Kortárs hangon az Eszterházy Károly Főiskola és a Miskolci Egyetem közös hallgatói irodalmi pályázata, amelyet idén 9. alkalommal rendeztek meg. A Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszékének két hallgatóját, Benczi Boglárkát és Covaciu Norbertet, válogatták be a legjobbak közé.
A Kortárs hangon az Eszterházy Károly Főiskola és a Miskolci Egyetem közös hallgatói irodalmi pályázata, amelyet idén 9. alkalommal rendeztek meg. A Kárpát-medence magyar nyelven tanuló diákjait célozza meg, és biztosít számukra megjelenési lehetőséget. A pályázatot több kategóriában hirdették meg, az egyik az egyetemistáknak kiírt lehetőség.
A pályázatot kiíró intézményeken kívül még 7 egyetem, főiskola hallgatói vettek részt a pályázaton. A bíráló bizottság döntése alapján a legjobb pályaműveket a költészet napjának tiszteletére fogják megjelentetni. A beválasztott pályaművek közül a legjobbakat különféle jutalmakkal is díjazzák. A magas színvonalat mutatja az a tény is, hogy a tervezett négy−öt díj helyett tizennégy lett.
Az ünnepélyes eredményhirdetésre, a díjak átadására és a Költészet Nap tiszteletére megjelenő Kortárs Hangon ’13 irodalmi pályázat válogatott kötetének bemutatására 2013. április 11-én kerül sor Egerben, az Eszterházy Károly Főiskolán.
A Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszékének két hallgatóját, Benczi Boglárkát és Covaciu Norbertet, válogatták be a legjobbak közé.
Gratulálunk sikeresen pályázó hallgatóinknak!
Benczi Boglárka (PKE, II. éves, magyar szakos hallgató): „A Kortárs Hangon című pályázatra Biró Annamária, a Magyar Nyelv- Irodalomtudományi Tanszék oktatója hívta fel a figyelmem. Két korábbi írásommal indultam a pályázaton, és mivel ezek a kedvenceim közé tartoznak, nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy nem csak megjelennek a Kortárs Hangon című kiadványban, hanem díjazott is lettem velük, a legjobb 14-be bekerülve.
Amióta megismertem a betűket, azóta olvasok és írok. Nem az egyetem hatására kezdtem el írni, amikor a PKE diákja lettem, már a Várad című irodalmi folyóirat munkatársa voltam, és vagyok most is. Az utóbbi időben nagyon szerencsésnek mondhatom magam, a napokban megjelent erdélyi antológiába is bekerültem, valamint a budapesti Élet és Irodalomban is publikálhatok.
Az írás a lételemem. Bármit hallok, látok, bármilyen gondolat megfogalmazódik bennem, már írom is le. A mobiltelefonom memóriája tele van kulcsszavakkal, sokszor az éjszaka közepén ébredek fel és jegyzem le a jó mondatokat. Hogy milyen élmény írni? Azt gondolom, hogy ez megfogalmazhatatlan, írás közben mintha egy láthatatlan kéz irányítana. Írni csak szenvedéllyel lehet, lázasan, és én igen gyakran vagyok lázas.”
Covaciu Norbert (PKE, II. éves, magyar szakos hallgató): „Az Eszterházy Károly Főiskola pályázatára, illetve az általa biztosított jó lehetőségre a tanszék oktatói hívták fel a figyelmemet.
Az egyik szövegszerkesztés óránkon volt egy olyan kreatív feladat, hogy kisebb novellát írjunk Soha nem fogom elfelejteni, vagy valami ehhez hasonló címmel. Eszembe jutott egy jó kis történet, leírtam. Ez volt az alapja annak a novellának, amelyiket beválasztották a Kortárs hangon című pályázat megjelenő kötetébe. Igazából két novellával indultam, de a második nem sikerült olyan jól, valószínűleg azért, mert a leadási határidő utolsó napján írtam meg, és nem is javítottam át. Még decemberben megírtam, kibővítettem azt a novellát, amelyikkel nyertem, de ezt még kétszer átjavítottam, kivágtam részeket, új szálat vezettem be. Nem volt könnyű, mert a szervezők részéről az volt az utasítás, hogy egy pályamű terjedelme ne haladja meg a két oldalt. Akárhogy próbálkoztam, nem tudtam a történetemet belesűríteni két oldalba, de úgy látszik, nem zártak ki. Mikor úgy gondoltam, hogy már elég jó a novellám, elküldtem két embernek és kikértem az őszinte véleményüket. Ezek után már csak kisebb átírásokat végeztem a szövegen. Bíztam magamban, tudtam, hogy jól sikerült, számítottam rá, hogy beválogatnak a kötetbe, de nem néztem minden órában a postafiókomat az eredmények miatt. Egy átlagos napon, amikor nem vártam, jött az üzenet, hogy beválogattak. Rögtön láttam, hogy Boginak is sikerült, így duplán örültem. Sokat jelent számomra ez a pályázat, mert szépirodalmi munkám először fog nyomtatásban megjelenni. Az ilyen és ehhez hasonló pályázatok jó alkalmak arra, hogy azok a fiatalok, akik éreznek magukban egy kis tehetséget, megmutassák azt, és egy kis önbizalommal gazdagodjanak.”